Úgy gondolom, hogy a hit egy genetikai sajátossága az embernek. Evolúciós előny volt, hogy a csoport tagjai elhittek valamilyen (tetszőleges) ideológiát, ami összetartotta őket. Ennek a közös ideológiának a hatására lecsökkent az ellenvélemények száma. A csoport tagjai tulajdonképpen egy egyakaratú egységgé váltak.

Azon csoportok, ahol ilyen ideológia nem jött létre, sokkal széthúzóbbak voltak. Azok az emberek, akik nem dőltek be az ideológiának, ki lettek közösítve, nem kedvelték őket.

A csoportok egymással folyamatos versenyben, akár harcban voltak. A nem összetartóak akár beolvadhattak az erősebbekbe, de meg is semmisülhettek. Ezért csak az ideológiával rendelkező csoportok maradtak fenn, és ezeknek főleg olyan tagjai vannak, akiket fiatal korban tetszőleges ideológiára rá lehet nevelni.

Ez nagyjából az evolúciós előnye az ideológiának. Minden mai társadalomban megvan ez, különböző területeit érinti életünknek, különböző mértékben. Segített a hit a hitetlenekkel szembeni harcban.

A hitet persze ki is használják egyesek, akik ezt megértették. Akik felismerték, hogy milyen nagyszerű adottsága is van az embernek. Tulajdonképpen etológiai kisérletet hajtanak végre. És a kisérlet nagyon jó arányban sikeres. Jövedelmez, nem csak a szcientológusoknak, hanem bármelyik másik szervezetnek. És nem csak a vallásiaknak. Azoknak is persze.

Mi ebből a tanulság? Ne higyjünk el semmit?  Miért? Hogy sikertelenebbek legyünk, és majd utódainkat győzze le egy másik ideológia? Hogyan? Amikor nem tudunk nem hinni, hiszen biológiailag hiszünk?

Mi az életem, ha nem hiszek semmiben? Mihez tartsam magam? Hogyan éljek, ha nincsenek útmutatások? Már ezek a kérdések is azt mutatják, hogy az ember genetikailag hisz.

Ha semmiben nem hiszek, azt csinálhatok, amit akarok. Leütöm a másikat, elveszem mindenét, törtethetek. Jó ez?

Hát nem éppen ez az élet? Nem ezt csinálja a természet? Nem eszi meg az egyik lény a másikat? De.

Mit tegyünk?

Mindegy. Szép kísérlet, akárhogy lesz is...