Emberállat

A kultúra pontos fejlődését persze nem ismerjük, sajnos nincsenek videófelvételeink, leírásaink tíz vagy százezer évekkel ezelőttről. De elképzelhetjük, miféle tanulási képességnek is vehették előnyét őseink.

Egyrészt tárgyak elkészítésének és használatának módját. Másrészt pedig, amely rendkívül fontos, a kommunikációjét. Amely nem a nyelvvel kezdődik természetesen, hanem a testbeszéd, arcjáték, az olyan hangok kiadása, mely nem nyelvünk része (sóhajtás, tetszés-nemtetszés hangjai, kiáltások, üvöltés, morgás, nyökögés, szisszenés, stb.) is ide tartozik. De fontos lépés ezzel kapcsolatban annak felismerése, hogy mire nézünk, mire mutatunk, vagy esetleg az, hogy elutánozunk egy korábban látott, vagy tenni kívánt eseményt, viselkedést, stb. A nyelvhez vezető út tehát nagyon hosszú, és rendkívül apró lépésekben történt. Először nem sokkal többre volt jó, mint amire az állatvilág is használja: veszélyről vagy egyéb állapotról való jelzés. Később akár akaratunk kifejezésére. Tervünk átadására. (Pl. te menj balra, én meg megyek jobbra, úgy kerítjük be az állatot.) De különösen fontos a belső szociális élet gazdagodása is.

Természetesen most csak bele-belekapni lehet ebbe a témába. És mivel a pontos képpel még nem is rendelkezünk, jókora ugrásokra is kényszerülünk. Inkább csak lehetőségeket lehet látni, hogy ez így mehetett. De hogy úgy is ment-e, annak bizonyítása már sokkal nehezebb...

Ugorjunk ezért. A nyelv evolúciója is megérne egy misét. Agyunkban létezik a főnév, az ige fogalma, és egy sor más nyelvtani elemé is. Ezek genetikailag léteznek. Ismertek olyan esetek, amikor valaki a főneveket nem tudja kimondani, mert agyának az a területe sérült. Természetesen a nyelv teljes elvesztése is előfordul. Van, aki csak káromkodni képes. (Agyvérzés után rendkívül sokféle tünet előállt már, de örökölt betegségek is léteznek, melyek nyelvi képességeinket érintik.) A nyelvek mai fejlettségi szintje genetikailag adott. Ezért is van az, hogy egy szomáliai, egy holland, egy kínai, egy busman vagy egy tasmán, stb. ember gyermeke a világ bármelyik nyelvét anyanyelvi szinten el tudja sajátítatni, ha valami oknál fogva ott születik és nő fel.