Emberállat

Tehát eljutottam oda, ahol kezdtem. Az ember evolúciója során nyitottá vált mások világképének elfogadására, vagy ilyen világkép kitalálására. Ez vallásaink alapja.

De igazából ez egy sokkal bonyolultabb tulajdonság. Maga a hit szó is általánosabb. Nem csak vallásokban hiszünk, hanem egyszerűen hiszünk a másiknak. Ez is alapvető emberi tulajdonság.

Általában minden csoportban élő lénynek meg kell oldania, hogy elviseljék egymás közelségét. Ez nem is olyan egyszerű dolog. Hiszen ha élelemhez jut, ott a másik. Harcoljon az élelemért, hogy az ne tudja elvenni tőle? Nagyon sok állat ezt teszi, és ez nagy energiaáldozattal jár. Ha egyedül lenne, társaitól távol, ezzel a problémával ritkábban szembesülne. De ha egy nagyobb csoportban van, súlyos dilemmák előtt áll. És természetesen nem csak élelmen lehet veszekedni, a nőstényen is, vagy egy jobb helyen, tárgyakon, stb.

A főemlősök a csoportos élethez való alkalmazkodás során rendkívül bonyolult viselkedésmechanizmust alakítottak ki. Képesek lemondani bizonyos javakról, de csak akkor, ha azt később visszakapják. A kurkászás is ilyen. Kurkászlak téged, de csak akkor, ha majd te is kurkászol engem. Attól eltekintve, hogy a kurkászás rendkívül fontos szociális kapcsolatépítő módszer, konkrét haszna is van: a bunda tisztán tartása.

Igen ám, de mi van, ha valaki elfogadja a kurkászást, de soha nem viszonozza? Nem menne el rá olyan sok ideje, és mégis tiszta lenne a bundája. Előnyben volnának az így cselekvők? Elvileg igen. Csakhogy az evolúció kialakította azt is, hogy felismerjék a csalókat, és akár meg is büntessék ezért, például szociálisan kiközösítsék.

És ezzel kanyarodnék vissza a hithez, a hiszékenységhez. De nem a kurkászással kapcsolatosan, hanem egy bonyolultabb szociális viselkedést véve például: a beszédet, vagy annak korábbi formáit (testbeszéd, jelbeszéd, stb.). Ha egy társunk mond valamit, az lehet hasznos információ. (Hol az a gyümölcsfa, ami épp terem, merre láttad az oroszlánokat, stb.) De lehet hamis is. Ha fele arányban hamis, fele arányban igaz volna, és semmilyen módon nem lehetne kitalálni, mikor melyik, információszerzésre alkalmatlan volna. Csakhogy azokat az embereket, akik mindig hazudnak, kiközösítjük. Akik pedig igazat mondanak, azokban bízunk. Egy idegen ember esetén, akit még nem ismerünk, először bízunk, hiszen még nem derült ki róla, hogy hazudik. Ha nem bíznánk, nem derülne ki róla az sem, ha igazat mond. Tehát az ember alapvetően hisz a másiknak. Csak akkor nem, ha kézzelfogható bizonyságot nyert arról, hogy hazudik.

Ezért hát a hit nem csak vallásaink, hanem a mindennapi, eredményes élet alapja is.