A kultúra nem az emberrel kezdődik. Nehéz pontos definíciót találni rá, mi tekinthető annak, és mi nem az. Mint említettem, kultúrának tekinthetünk minden olyat, amit nem öröklődik, hanem tanulás útján adódik át. De mi van akkor, ha öröklődik a képesség, amely tanulás útján vagy használatba lép, vagy nem? Ez nyilvánvalóan nem ugyanaz a tanulás. (De vajon létezik-e olyan tanulás, amely olyan képességet sajátít el, amely képesség genetikailag nincs megalapozva?)

Csimpánzoknál is megfigyelhető, hogy a korábban leírt kőfeltörést csak akkor végzik el, ha erre az anyjuk megtanítja őket. Vannak olyan csoportok, ahol ismerik ezt a technikát, és vannak olyanok, ahol nem. Ha egy "tudós" példányt átteszünk egy másik csoportba, ott az egyedek nem tanulják el tőle. Csak anyáról gyermekre megy át, amit persze az is magyaráz, milyen sok gyakorlás szükséges elsajátításához.

Ez tehát akár kultúrának is tekinthető. Az ember evolúciója során fokozódott azon képessége, hogy tanuljon. Azok, akik több tevékenységet tudtak elsajátítani, vagy azt gyorsabban tették meg, sikeresebbek lettek másoknál, több utódjuk lett, így a következő generációknak egyre okosabb és okosabb társakkal kellett versenyeznie.

A csimpánzok, gibbonok, gorillák egy-egy szűkebb földrajzi területen találhatóak meg, nem az egész földön. Az erectusok voltak az első olyan emberszabásúak, melyek fosszíliáit több földrészen is megtaláljuk, Afrikától Európán át Kínáig vagy Jáváig. Ez tehát arra utal, hogy rendkívül alkalmazkodóak, sikeresek voltak, hisz viszonylag rövid időn belül távoli területekre is eljutottak.

A mai ember újra végrehajtott egy ilyen népességrobbanást. Hiszen nem az a helyzet, hogy az ázsiai erectusokból lettek az ázsiai sapiensek, az európaiból pedig az európaiak, stb. A homo sapiens is Afrikában alakult ki, majd rövid idő elárasztotta csaknem a teljes bolygót.