Emberállat

Ha a ma élő főemlősöket és az embert összehasonlítjuk, illetve megnézzük, milyen módon élnek, melyek főbb jellemzőik, meglehetősen nagy különbségeket láthatunk. Különböző méretű csoportokban élnek, különböző stratégiákat alkalmaznak például arra vonatkozólag, hogy a felnövő egyedek közül kik maradnak a csoportban, kik hagyják el azt, stb. Mindezt legfőképpen az határozza meg, hogy egy adott terület mennyire veszélyes számukra, vagyis mekkora az a létszám, ami biztonságot nyújthat nekik. És hogy mekkora az a terület, ami egy egyedet el tud tartani. Ha nagyon nagy ez a terület, nagyobb távolságra kell lenniük egymástól. Ha kisebb, akkor nagyobb méretű csoportok jöhetnek létre.

Az orangután például gyakorlatilag egyedül él. Illetve a hímek nem tartoznak egy csoportba semmiképp, és néhány nőstény lehet az, amellyel a hím megosztozik területén. A csimpánzok 40-50 fős csoportokban élnek. Az ember pedig valószínűleg 140-150 fős csoportokban élte életet az utolsó évtízezredekben.

De ennél természetesen jóval jelentősebb változások is történtek. Az ember valamikor 7-4 millió évvel ezelőtt 1-2 millió éven keresztül a vizi életmódhoz idomult. Minden bizonnyal a part menti vizekben szerezte meg táplálékát, és ezért napjainak legnagyobb részét is itt töltötte. Ezért egyenesedett fel, hogy minél mélyebb vízbe is bátran bemehessen, hogy  hogy ha akarta, kilátsszon a feje, vagyis hogy levegőt vehessen. Ezért veszítette el szőrzetét, hiszen a vizi lények jelentős része is ezt a módot választja a vizi alkalmazkodáshoz. (Bálnák, delfinek, fókák, stb.) Ezért növesztett zsírpárnát. Ezért izzad ilyen sokat, és főleg ezért izzad és könnyez sósat. (Hogy amikor táplálkozás közben a tenger sójából is jó sokat felszed, akkor azt később leadhassa.) Ezért tanulta meg, hogy a lélegzetét vissza tudja tartani. (A majmok nem tudják!) Ezért csökken le a szívverésünk magától, ha víz alatt úszunk. A csecsemőknek ezért van merülési reflexük (a 3 hónapos csecsemő magától nem vesz levegőt, ha víz alá kerül), stb.

A felegyenesedés következménye, hogy az agy vérellátását komolyabban meg kellett oldani. Maga az agy egy jelentős energiamennyiséget elhasználó szerv. Komoly veszteséget jelent egy nagyobb méretű agy, ráadásul a nagyobb agy jobb hűtést is igényel. Az emberi agyban a jobb vérellátást ellátó apparátus egyben a hűtést is megoldotta, ezért nyitva állt a lehetőség az agy méretének növekedéséhez.

Ugyancsak a felegyenesedés következménye, hogy a kezek szabaddá váltak. A levegőszabályozás kialakulása pedig a beszéd bonyolultságának növekedése előtt nyitotta meg a kaput.